SIPOS F. TAMÁS Nincs baj, baby!
Későn érő típus vagyok - mondja Sipos F. Tamás. - A szakközép negyedik osztályában kezdtem csak zenélni. Igaz, korábban öt éven át klasszikus gitároztam, de miután Rómába költöztünk szüleimmel, abbahagytam. Talán a kintlét hozta a késői kezdést. Kimaradtam a kamaszkori kalandokból, tartózkodó, magának való ember lettem Olaszországban. De visszatérve a sulihoz: négyen voltunk jó barátok, ebből kettőnknek gitárunk is volt, így adódott az ötlet: alapítsunk zenekart. 81-82 táján a The Brockies Beatles-dalokkal kezdett. Miután csak ketten ismertünk néhány akkordot, a basszusgitáros ennyit sem tudott, és a dobosnak szerkója sem volt, el lehet képzelni, milyenek voltak a koncertjeink. Mert azért persze felléptünk, amennyit csak lehetett, leginkább Miskolc környékén. A vidéki lányoknak ugyanis nagyon tetszett a bandánk... Ballagás előtt egy nappal az egész iskola előtt léptünk fel. Megvan a felvétel ma is; jókat tudok nevetni, hogy milyen komolyan gondoltuk ezt az alig-zenét. Jónak tartottuk magunkat, én már csak azért is, mert apámtól kaptam egy Ibanez gitárt. Ezután heavy metal zenekarba kerültem. A Démon nem futott be nagy pályát, a 83-as Ki mit tud?-ból gyorsan kiestünk. Viszont nekem mégis sokat jelentett, mert nem tetszett az énekes. Bosszantott a dolog, úgy gondoltam, én jobb lennék nála. A következő bandában, az új hullámos Reggaesterben már énekeltem. Építőtábori bulikat adtunk, majd széthullott a társaság, s az EKG-hoz kerültem. Az amatőrökhöz képest kimondottan jók voltunk. A mai nézőszámokhoz viszonyítva meglepő, hogy 3-400 ember is kíváncsi volt a koncertjeinkre. Még videóklipet is készítettünk (amatőr módon), ez okozta a "bukásomat". Visszanézve a többiek megállapították, hogy botrányos a mozgáskultúrám. Ki is rúgtak
Hogyan kerültél az Exoticba?
A Várklubban ismertem meg Vilmányi Gábort, aki akkoriban a Ködkondában játszott Cziránkuval és Csík Pistivel. Hívott, hogy zenéljünk együtt, de én nem mentem, mert az EKG-val épp a mindenható ORI vizsgájára készültünk. (Amin végül elbuktunk.) Miután "felszabadultam", és Csík Pisti is zenekar nélkül maradt, összehoztuk a Kairó együttest. 86 májusában az Aorta budapesti döntőjén negyedikek lettünk. Már ekkor is vokáloztam második helyet elérő Exoticban, Móricz Krisztina mögött. Mivel csak hárman juthattak az országos döntőbe, nem volt érdemes folytatni a Kairót. Pistivel együtt "átigazoltunk" az Exotichoz. Ő show-mankedett, én vokáloztam. Éreztük, hogy vibrál valami a zenekar körül. Sikerült is megnyerni az Aortát a �Hiába provokál" című dallal, aminek már én írtam a szövegét és az énekdallamát.
Mégis csak két évvel később lett igazán ismert az Exotic.
A zenekar három tagját is behívták, másfél éves kényszerpihenő után futhattunk neki ismét. A lemezgyárnál Boros Lajos megígérte, kiad egy kislemezt, s ha az sikeres lesz, jöhet a nagy. Csakhogy közben felléptünk a Bikini előtt, Lojzinak megtetszett a zenénk, és közbenjárt, hogy Wilpert Imréhez kerüljünk. A lemez megjelenése előtt azonban még fel kellett lépnünk az Interpop fesztiválon. A háttérben azt sugallták, hogy mi fogunk nyerni, végül hátulról a negyedikek lettünk. Nem volt igazán a miénk a fesztiváldal, a �Szolid árak, forró vágyak". Inkább a �Nézz rám, tizedessel" szerettünk volna indulni, de abból a "szakértők" szerint nem lehetett volna sláger. Hasonló indokok miatt, felsőbb rendelkezésre a lemezen is át kellett gyúrnunk néhány számot. Mindegy, végül 88 novemberében megjelent az első albumunk, el is fogyott úgy ötvenezer példányban . Bár erre akkoriban még hümmögtek, nem járt érte hátbaveregetés.
A következő, Trabantos lemezetek viszont bearanyozódott, addigra már ötvenezer volt a határ.
Körülbelül hatvanezret adtunk el belőle. Pedig lehetetett volna többet is, de sem a kiadó, sem a menedzserünk nem látott fantáziát a Trabantban. Megfelelő hozzáállással a mérsékelt siker átütő erejűvé válhatott volna.
Ha jól emlékszem, ekkor zajlott a suliturnétok. Sokak szerint ez hozta az Exotic befutását.
Hogy kinek pattant ki az ötlet a fejéből, már nem tudom. A lényeg, hogy csináltunk egy akciót: különböző iskolák jelentkezhettek, s a tévéműsorban kisorsolt öt suliba ingyen mentünk játszani. Aminek az lett az eredménye, hogy ezután rengeteg meghívást kaptunk. 89-90 körül az egyik legtöbbet koncertező zenekar volt az Exotic. Csakhogy akkor még nagyon-nagyon zöld füleket viseltünk: utólag rájöttünk, pártfogónk mégsem volt olyan önzetlen, mint hittük.
Ha így is volt, annyi bizonyos, a kilencvenes éveket sztárbandaként kezdtétek. A folytatás is sima volt?
A harmadik lemeznél szerintem súlyos hiba volt a fazonváltás, a western stílus felvétele. S jöttek a viták is, leginkább az ekkor beindult diszkóhaknik miatt.
Érdekes, nekem egy szervező azt mondta, ti csináltátok a legtisztességesebben. Az énekesnek ugye mennie kell, de veled mindig más utazott, vetésforgószerűen. Hamis az információ?
Kezdetben valóban így volt, de miután elmérgesedett köztünk a viszony, egyedül mentem haknizni. Egyébként rendszerint úgy festettek a viták, hogy volt a zenekar és velük szemben én. S hogy bármiben is megegyezzünk, ahhoz kevés voltam. De azért hozzá kell tennem, nem volt könnyű elviselni engem, nehéz természetű gyerek vagyok.
Azután jött a gitáros- és a dobosváltás, közvetlenül az abszolút sikert hozó Popmeccs után. Már nem is tudom, hány kategóriában győztetek. Hogyan tudtátok elérni?
A koncerteken megkértük a rajongókat, hogy szavazzanak ránk, s levelezőpartnereinket is erre buzdítottuk... Tudtuk, hogy csak pár száz szavazat érkezik egy kategóriára, tehát volt esélyünk. De ezt más zenekar is megtehette volna. Mint ahogy talán meg is tette... Miután beszedtük az összes díjat, Vilmányi közölte, hogy lelép. Utólag már meg kell állapítanom, érthető volt a döntése, mert magyar zenész ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy tőkeerős, profi teammel dolgozhasson. Pár nap múlva Csík Pisti is távozott, az üres posztokra Vámos Zsolt és Vermes László érkezett. A váltással egészségesebb lett a légkör, újra átbeszéltük a dolgainkat, még a haknizást is. Nekem zeneileg is jobban tetszett az új Exotic, technikailag a legjobb lemez lett a �The Song of Freedom". A példányszám viszont folyamatosan esett: a �Vadnyugat" 27 ezerben, az említett lemez pedig már csak 23 ezerben ment el. Ekkor már szinte könyörögnünk kellett minden juttatásért a Hungaroton-Gongnak. Ráadásul 700 ezer (!) forintos költséggel siralmas klipünk készült.
Ezzel vége is a történetnek?
Még volt egy lemezünk, ha nem is hallhatott róla mindenki, hiszen minimális reklámmal adták ki. Muszáj volt megcsinálnunk, ugyanis 92-ig szólt a szerződésünk. Szándékosan nem fektettünk nagy energiát ebbe a lemezbe, mert tudtuk, hogy úgyis elsikkad a megfelelő hozzáállás hiányában. Azért a válogatáslemez így is elment tízezer körüli példányszámban. S végre CD-nk is lehetett, mert addig valahogy fel sem merült velünk kapcsolatban ez a hanghordozó. Eközben totálisan felőrlődött a zenekar, megfeneklett a viszonyunk, elfogyott a hitünk. 92 végén megszűnt létezni az Exotic.
Ezután rögtön a szólópályára gondoltál?
Már korábban is felmerült bennem, hogy szólólemezt kellene csinálnom, a zenekari munkával párhuzamosan. Miután szétment a csapat, ez a terv került előtérbe. Szerző után néztem, s ráakadtam Erdész Robira. Nem volt nehéz, mert még a Trabantos időkben szó volt arról, hogy Lilla után én legyek a Napoleon Boulevard énekese. Bár nagy volt a kísértés, hogy ilyen profi zenészekkel dolgozzam, mégis maradtam az akkor egyre sikeresebb Exoticnál. Tehát nekiültünk a dalírásnak Robival, anélkül, hogy igazán tudtuk volna, mit is szeretnénk csinálni. Közben kiderült, tévés popfesztivált rendeznek, s úgy gondoltam, érdemes beneveznem, mert bármivel is álljak elő, annyira nem lehetek rossz, hogy a tévéig ne jussak el. Végül közönségdíjas lett az utolsó pillanatban elkészült �Nincs magyarázat" című dal. Aminek talán az is oka lehetett, hogy megleptük a nézőket: a színpad egyik oldalán félmeztelen "ősrocker" gitározott, a másikon vonósnégyes muzsikált. Ezután azon kezdtünk gondolkozni, hogy szép és jó ez a dal, de csak ilyen számokkal eladható-e egy teljes lemez. Lassan azért kialakult, mit is kell csinálnom. Mivel úgy vettem észre, hogy a magyar zenész csak a diszkóhaknik segítségével tud népszerű maradni, s csak ezekből tud profitálni, olyan zenét kell játszanom, ami illik a diszkókba. Merthogy a döntés percében két lehetőség állt előttem: vagy megmaradok zenésznek, vagy főállásban mást csinálok, és emellett hobbiból énekelgetek. Az előbbire szavaztam, talán nem kell indokolnom, miért.
A �Buli van" dalainak jó részét végül nem Erdész Róbert írta.
Mivel ez nem annyira Robi műfaja, s egyéb munkái nagyon lekötötték, tovább keresgéltem. Pierrot-nak tetszett az elgondolás, így a lemez vele készült, noha Robi, Vámos Zsolti és Abaházi Zoli is írt számokat. Nem kellett sokat házalnom az anyaggal, már a második helyen, az EMI-Quintnél szerződést kínáltak. Nem is bánták meg; ha jól tudom, tavaly ez volt az egyetlen nyereséges magyar produkciójuk. Ami húszezer körüli példányszámot jelent. Furcsa volt, hogy ez ma tekintélyes eladás, főleg a kezdeti exoticos időkhöz képest.
Hamarosan megjelenik második szólólemezed.
A �Nincs baj, baby" augusztus 31-én jön ki. Ezúttal minden dal Pierrot-val készült. Nagyrészt gépzenéről van szó, Madi gitározik, Bodza Andrea és Lukács László vokálozik. Hasonló jellegű az anyag, mint az előző volt, de egységesebb és kiforrottabb.
Hallunk végre élőben is? Vagy megmaradsz a diszkók világánál?
A haknira nem lehet csak rosszat mondani. Függetlenül attól, hogy nem teljesen élő a produkció, azért sikerélmény egy-egy jó buli. Mellesleg a lemezeladáson kívül az az igazi értékmérő, hogy hányszor hívják vissza az embert a különböző diszkókba. Azért ha mostanában megláttam egy hangfalakkal, erősítőkkel, dobokkal teli színpadot, fizikai rosszullétet éreztem, annyira hiányoznak az élő fellépések, az igazi koncertek. Egy lemezanyagból még nem volt értelme műsort csinálni, főleg mert nem akartam Exotic-számokat játszani. Most viszont már kiállhatok a nagy színpadokra. Az első állomás szeptember 7-én a Budai Parkszínpadon lesz. Izgatottan várom, mert szólóban azért egész más fellépni, mint zenekari frontemberként, még nagyobb felelősség.
Ha te nem is játszol régi Exotic-dalokat, az újjáalakult zenekar biztos megteszi majd. Mit szólsz az Exotic feléledéséhez?
Semmit, mert még nem hallottam őket. Örülök, hogy újra működik a csapat, biztos jó anyagot készítenek. Hogy nélkülem teszik, ez így van jól, elvégre én a magam útját járom. Nem kerestek meg, hogy folytassuk a történetet, azt hiszem, ők is tudják, ehhez még nem telt el elég idő...
Az előbb említetted, külső körülmények is befolyásolják dalaid stílusát. Ha ezeknek nem kellene megfelelned, milyen zenét játszanál?
Ne hidd, hogy a diszkózene távol áll tőlem. Ha kompromisszum is, hogy ilyen zenét játszom, úgy érzem, egészséges kompromisszum. Amúgy sokféle stílust szeretek, műfaji korlátok nélkül hallgatok zenét. S az Exotic is heterogén volt ilyen szempontból, nem ragadtunk le egyetlen stílusnál. Ha azonban összejönne egy igazi zenekar szimpatikus arcokból, csak az örömzenélés kedvéért, biztos rockot játszanánk. Régóta gondolkozom egy klubzenekar alapításán, ahol tényleg nem lennénk tekintettel sem diszkók, sem kiadók elvárásaira. Ki tudja, a jövőben talán két szálon futhatna a pályám: a diszkókban és a kis rockklubokban...
Maróthy György Zenészmagazin 1994/6
Habár... mostanában külön pályákon fut a két történet. Sipos F. Tamás a napokban jelenteti meg második szólólemezét. Nem sokkal utána végre élőben is fellép. Ennyit a jövőről előzetesen, s most nézzük, hogyan is kezze pályáját az egyéni hangú énekes.