|
Archív hírek - Exoticusságok Az Almássy Téri Szabadidő Központban ücsörgök az Exotic együttes tagjaival. Itt próbálnak a fiúk, tehát hazai pályán fogadhatják az újságíró kérdéseit. ?
Mit találjunk ki? Ha egyszer könyv jelenne meg rólunk, ezeket a sztorikat már nem mondhatnánk el újra..." Ilyesmi cikázhat a srácok agyában végül Vilmányi Gábor kiböki:
-Szexről lehet...? -Izé... persze. Tizenkét éves voltam, amikor a trencsényi úttörőtáborban üdültem. Ekkor kerültem először közelebbi ismeretségbe a női testtel, de azt hittem, hogy a köldök a végcél. Aztán lány megmutatta... Nekem zenével kapcsolatos történetem van - pislog Tabár István. ? Mint építőipari főiskolás Franciaországban restauráltunk egy templomot. Sok ország fiataljai vettek részt a munkálatokban, köztük egy néger fiú is, aki remekül gitározott és énekelt. Leninről énekelt angolul. Azt hittem, botrány lesz, de megtapsolták. Összebarátkoztam vele, gyakran sakkoztunk is. Mindig ő vezette a sötét bábukat. Máskor kártyatrükköket mutattam neki. Erre azt mondta, hogy ez semmi, most figyeljek: meghipnotizált egy lányt! Még a szeme is nyitva maradt és amikor felébresztette, nem emlékezett a leányzó semmire. Ja, most jut eszembe, hogy együtt katonáskodtam Jeszenszky Bélával. Még a szekrényemben őrzöm dalszövegeit rejtő füzetét. - Azt még nem is meséltük - kap a fejéhez Vilmányi Gábor-, hogy két év különbséggel egy napon születtem Pistivel. Ez még nem minden: ugyanabban az általános és középiskolába jártunk, ugyanarra a tagozatra. Ugyanabban a városban katonáskodtunk. A zenekarunk is azonos és amikor meguntuk egymás képét, Pisti elutazott Jugoszláviába. Én is elutaztam. Hát nem összefutottunk? Egy heavy metal rajongó osztálytársam állandóan cikizett - mondja Tabár Zoltán -, hogy muzsikálni tanulok. Erre nemrég kaptam egy levelet az illető unokahúgától, hogy a fiú most milyen büszke arra, hogy az osztálytársa az Exotic tagja lett. Egyébként maga a zenekar is unokatestvéri kapcsolatnak köszönheti születését. Egy fesztiválra az unokaöcsém nevezett be a bandájával. ?Ha ő, akkor mi is!" - gondoltuk. Megnyertük a fesztivált... Nem sokaknak adatott meg, hogy olyan színpadon játsszon, mint mi Jászberényben - vélekedik Sípos F. Tamás. - Alacsonyabban mint a közönség. Időnként be-bezuhantak a színpadra nézők. Egy lány az odakészített kólámat is megitta. Én meg néhány óráig manökennek is tudhattam magam - vigyorog Csík István. Jelentkeztem egy hirdetésre, amelyben száznyolcvan centis, kisportolt testű, jóképű fiúkat kerestek. Fekete ruhában érkeztem a felvételire. Útközben egy néni Dicsértesséket köszönt. Beléptem a váróterembe: én ennyi pávát nem láttam. Egy színpadon kellett lett ritmusra sétálni. A jelöltek vonaglottak. Elhatároztam, hogy megleckéztetem őket elkezdtem brékelni. A bírálóbizottságnak tátva maradt a szája. Mikor kilibbentem, az elnök megkérdezte: Ki volt ez a pap?? - A legnagyobb sztori az volt - vág közbe Vilmányi Gábor -, amikor befejeződött a Chris Norman-turné, amelyen mi alkottuk az előzenekart. Búcsúzóul a Hiltonba hívott meg minket vacsorázni világhírű vendégünk. Gondoltuk, hogy eljött a dőzsölés ideje, megrendeltük az étlapot. Általános megrökönyödésünkre a pincér hozta a számlát. Több mint ezer forintot otthagytunk. Fejenként. Chris vidáman intett a kijáratnál: ?Csináljunk egy görbe estét!" Nem volt már egy Fillérünk sem, de nem akartunk ünneprontók ni. Lementünk egy bárba, ahol öten ittunk egy kólát, majd fizetni akartunk. Uraim, az ügy el van intézve" - szólt a pincér. ?Norman úr már fizetett." Megkapartuk magunkat... -Gréczy- FOTO: NAGY ZOLTÁN Polip 1989 február |